2017. április 15., szombat

Bemutatkozik a Cibi Újraszalvéta termékcsalád megálmodója

A facebook csoport márciusra, alig több mint egy éves korára, elérte a 3000-es taglétszámot. Ennek örömére szerveztem egy játékot, ahol a nyereményeket csoporttagok ajánlották fel.
Interjúsorozatomat első körben, azokkal a tagokkal, vállalkozókkal készítem, akik a nyereményeket felajánlották erre a célra. Elsőként szeretném ha megismerkednétek Czibolya Katával, a "Cibi újraszalvéta" vállalkozás egyik alapító tagjával, aki 2016 december eleje óta tagja a "Háztartásom hulladék nélkül" csoportomnak, de amint kiderült, hogy mivel is foglalkozik, nagy sikere lett a többi csoporttag körében.
Cibi Újratasak
Én - Kata, mesélnél picit magadról?
Kata - Egy teljesen átlagos kisgyerekes anyuka vagyok. Aki régen unatkozott már egy jót.
Czibolya Kata
Én - Hogyan jutottál el a cibi.hu indításáig? Mi motivált, honnan jött az ötlet?
Kata - Varrtam a kisfiamnak egy tűzoltó mintás pamut anyagból tépőzáras, letörölhető belsejű keksztartót. Aztán egy szalvétát. Ezekkel jártunk ide-oda. Annyira jól működött, hogy elkezdtem fejleszteni, különös hangsúlyt fektetve a belső anyagra. Kísérletezgettem, varrtam párat. Népszerű lett a baráti körben a tépőzáras textilszalvéta és a tasak is. Gondoltam, akkor biztosan más anyukáknak is tetszeni fog. Ezen fellelkesülve elbattyogtam a NAV-hoz adószámért, indítottam egy Facebook oldalt és a Kraftyval is leszerződtem.
Cibi Újraszalvéta
Én - A cibi.hu webáruházadban láttam, hogy nem vagy egyedül ebben a vállalkozásban. Én is majdnem egy évtizedig vezettem a saját kisvállalkozásomat, így tudom, mekkora szükség van egy társra a rengeteg munkában. Mindketten teljesen a hulladékcsökkentés elveit követitek?
Kata - Így van. A cibi.hu indításáig már nem egyedül jutottam el. Csatlakozott hozzám Rella, egy anyuka társam. Addigra már ő is használt jó pár újratasakot, újraszalvétát és nagyon szerette. Sok fantáziát látott a termékekben, nagy jövőt jósolt nekik és szívesebben foglalkozott volna ezzel. Nekem pedig szükségem volt egy partnerre. A gyereknevelés és egy teljes állás mellett sok volt egyedül. A honlap és a webshop teljes egészében az ő műve, érdeme.
Szemenyei Rella
Rella abszolult a hulladékcsökkentés miatt lelkesedik a termékeinkért. Engem, amikor kitaláltam ezeket, elsősorban az motivált, hogy ne gusztustalan műanyagban tároljam a kisfiam nasiját meg a hűtőszekrényben a sajtot. Viszont mióta ezeket használom, veszettül ideges leszek, ha egyszer használatos zacskót vagy folpackot látok.

Én - Hogy látod, látjátok, van remény? Növekszik az alternatív, hulladékmentes megoldásokat kereső emberek száma az országban?
Kata - Igen. Egyértelműen. A méhviaszos csomagolónk fogadtatása például felülmúlta az elvárásainkat. Ez számomra egyértelmű jele annak, hogy nem csak mi nem szeretnénk belefulladni a műanyagba. Hogy egy viszonylag széles réteg nyitott arra, hogy változtasson. És azzal, hogy pl. lecseréljük a folpackot meg a szendvicses alufóliát, különösebben utána sem kell járnunk dolgoknak, extra energia vagy időbefektetést sem igényel. Egyszer kell ezeket a dolgokat megvenni, aztán már ott vannak a konyhánkban, kevés helyet foglalnak és már egy hét alatt is tetetmes mennyiségű szemét nem kerül a kukába. Rendszeres használatuk mellett az áruk is egész gyorsan megtérül.
Ez a fajta látásmód pár éve még elvarázsoltnak tűnt, ma már teljesen normális.
Én - Van szerencsém használni egy BeeWrap és egy Cibibee csomagoló kendőt is. Az első egy amerikai gyártmány, a gyártól kaptam kipróbálni, korábban írtam is róla. Most viszont kaptam Tőletek egy Cibibee kendőt is. Első pillantásra gyönyörű, szerintem szebb is mint az amerikai. Használatban pedig ugyanazt a minőséget produkálja. Mesélnél erről a viszonylag friss terméketekről?
Kata - Köszönjük szépen! A Cibibee egy élelmiszer csomagolására használandó biopamut anyag méhviasz, jojobaolaj és fenyőviasz keverékével impregnálva.
Pontosan annyira engedi lélegezni a belecsomagolt élelmiszert, amennyire annak kell, hogy ne penészedjen be és ki se száradjon. A méhviasz antibakteriális hatással  bír, így segít, hogy az élelmiszer tovább maradjon friss.
Tiszta vicc, hogy léteznek ezek az anyagok a természetben, mi meg az ennivalónkra, ránk, környezetünkre káros anyagokat használunk, csak azért, mert az a megszokott, az van kéznél.
CibiBee méhviaszos biopamut csomagoló



Én - Mi a következő lépés?
Kata - Folyamatosan fejlesztünk, jönnek az ebédhordó táskák és készül az angol majd a német nyelvű honlapunk is.
Én - Köszönöm szépen a válaszokat. Azt hiszem az olvasók most már tisztán látják, hogy mit is jelent, ha valaki Cibi kendőt használ. Nemcsak gyönyörűek, de rendkívül jól használhatóak bármelyik háztartásban. Gratulálok nektek az eddig elért eredményeitekért, és kívánok sok sikeres évet a jövőre.

2017. április 7., péntek

Iskola projekt 8 éveseknek - 2. alkalom

Eltelt egy hét, és már izgatottan vártam a hétfő délutánt, amikor ismét ellátogattam a gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola 2. C. osztályába, hogy folytassuk a zéró hulladék iskolai projektet a gyerekekkel. Kiderült, hogy a legtöbb gyerek is már nagyon várta a folytatást.
Bevezetésként beszélgettünk arról, hogy a héten ki-milyen szemetet, hulladékot látott itt-ott elszórva. Legjobban azokon az embereken voltak megdöbbenve, akik az utcai szemetesekben keresnek még használható dolgokat. Talán most először gondoltak bele abba, hogy ezek a szegény emberek mennyi hasznos dolgot találhatnak a szemétgyűjtőkbe.

A napi fő program az osztály szemetesének átvizsgálása volt.
Bár az iskola öko iskola címet kapott több ízben is, és bár a folyosókon vannak szelektív szemétgyűjtő dobozok, az osztályokban nincsenek ilyenek (kivéve a miénket).
Kiterítettünk egy óriási letörölhető laminált papírlapot, és ráborítottuk a szemetet. Kb. 80 l szemét került az osztályterem közepére.

A gyerekeket csoportokra osztottam (ugyanis abból elég komoly káosz lett volna, ha mindenki egyszerre akart volna turkálni), illetve aki nem szeretett volna válogatni a szemétben, annak természetesen nem volt kötelező. A gyerekek többsége viszont kihívásnak érezte, hiszen olyat engedtünk meg most nekik, irányított keretek között, amire egyébként nem lenne lehetőségük: a szemétben turkálhattak.

Az első csapat feladata az volt, hogy a lehető legtöbb műanyag szemetet (nem véletlenül nem hulladéknak nevezem) válogassa szét. Rengeteg üres, maszatos illetve szinte bontatlan joghurtos pohár, műanyag kanalak, zacskók (az a vékony szendvicses fajta) kerültek elő. A szeméthegynek a fele ilyen  műanyag szemétből állt. Megbeszéltük, hogy a szelektív szemétbe csakis a tiszta
műanyagok kerülhetnek, így ha joghurtos poharat szeretnének beledobni, akkor ki kell öblíteni.

A második csapat papírt válogatott. Az előző joghurtos maszattól a papír többsége sem volt szelektálható állapotban, de legalább nem volt sok papír. Megkérdeztem őket, hogy szerintük mi ennek az oka. A válasz gyorsan érkezett: minden papírt felhasználnak: például mindkét oldalra rajzolnak.

Az utolsó csapat a zöld hulladékot válogatta ki. Nem túlzok, legalább 8kg-nyi alma került elő, egy vödör tele lett vele. Ami igazán sajnálatos, és ezen a gyerekek és a tanító néni is egyaránt megdöbbentek, hogy volt több érintetlen alma is! Én a kupac láttán, már tudtam, hogy ma a nyuszinak otthon jó dolga lesz. Megkérdeztem a gyerekeket is: kinek van otthon olyan háziállata, aki szereti az almát. Az osztály harmada már hozta is a szendvicses dobozát, zacskóját, és szétosztogattuk a rengeteg almát.

Az óra második fele egy kreatív feladattal telt: a három csoport három táblácskát készített: vegyes, papír, műanyag feliratokkal. És az osztály megkapta első saját szelektív hulladékgyűjtő dobozait.



A feladat mostantól egy hétig a fő szabály betartása mellett (csak tiszta papír és műanyag szelektálható), hogy külön gyűjtsék a papír, a műanyag és a vegyes hulladékot.

Már indultam volna, amikor a gyerekek még mindig bombáztak a kérdéseikkel: mit dobhatok bele, ezt így beletehetem-e, és hasonlók. És ez az ami nekem egyértelműen azt jelezte, hogy igenis van értelme foglalkozni velük. Elégedetten, sőt boldogan távoztam :)

2017. március 25., szombat

Iskola projekt 8 éveseknek - 1. alkalom

Az úgy volt...
Szóval a lányom iskolai farsangján az SZMK-s anyuka poharakat vásárolt az osztály bulira. Boldogan hívott (naná, hogy már ők is tudnak a mániámról), hogy talált olcsón tartós poharakat, ami igaz műanyag, de legalább nem eldobhatós. Nagyon örültem, hogy még az osztályban is ragad a többiekre a hulladékcsökkentésre való törekvésemből, amiről korábban csak úgy hébe-hóba meséltem a szülőknek egyes beszélgetéseink alkalmával.
És még aznap este beindult az agyam. Mi lenne ha...
Másnap gyorsan le is írtam a gondolataimat, amit elküldtem a többi szülőnek és az osztályfőnöknek. Kiderült, hogy az ötlet mindenkinek tetszik, azonban igazgatói engedély is kellett, amit az osztályfőnökünk pár nap alatt meg is szerzett.
Az hozzátartozik a dologhoz, hogy az iskola (Petőfi Sándor Általános Iskola, Gödöllő) 2016-ban megkapta az Örökös Ökoiskola címet az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Földművelésügyi Minisztérium közös adományaként. Hogy mitől öko az iskola? Sok mindentől igen és sok mindentől még nagyon messze áll:
"Az ÖKO szemléletet tanóráinkba is beépítjük, fontosnak tartjuk az egészségtudatos életmódra való szoktatást, az állatok és növények védelmét és a fenntarthatóságra nevelést. A tanév során tartunk Egészségnapot, Madarak és fák napját, Víz világnapját és sorolhatnám tovább. Az Erdei Iskolát is – melyre tanulóink 80%-át elvisszük – ennek jegyében szervezzük.
Abszolút észrevehető a szemléletváltás a gyerekeknél, például az ÖKO kukákat is maguk készítették és helyezték ki a folyosókra, melyekben szelektíven gyűjtjük iskolában a hulladékot. Örömteli, hogy sokkal egészségesebben is étkeznek, mint korábban." - részlet Gubáné Csánki Ágnes igazgatónő beszédéből.

Ezért is gondoltam, hogy a gyerekeknek tartanék egy pár alkalmas programot, aminek a célja az osztálybeli hulladék/szemét minimalizálása. Az elképzelésem szerint beszélgetések, "kukázás", megfigyelési feladatok lesznek a projektben.

Az első alkalmat március közepén (2017.03.20.) tartottam. A gyerekek és az osztályfőnök is nagyon izgatottak voltak, de azt hiszem én mindet lepipáltam ebben.
Elsőként beszélgettem velük: mitől öko az iskolánk, mi az a szemét, mi a különbség szemét és hulladék között, és hasonlók. Meglepő módon (vagy lehet hogy ez már nem is meglepő?) képben voltak, nagyon jó gondolataik voltak: növény és állatvédelem, egészséges étkezés, sport. De voltak szinte hátborzongató válaszok is, pl. láttak olyan embereket, akik a kukában keresgéltek, "biztos nagyon szegények voltak, és a szemeteskukában találtak még használható dolgokat".


A beszélgetést képek követték, sokkoló képek, igazán sokkoló képek. 
Gödöllő
Fotó: pbs.org
Fotó: sustinable.com
Fotó: emaze.com
Fotó: airfilters.com
Durva voltam? Lehet. Azonban nagyon kíváncsi voltam, hogy mit éreznek a képek láttán. A tapasztalatom az volt, hogy az ötlet betalált. A gyerekek jó része nagyon rosszul érezte magát a látottak miatt. Még olyan kislány is volt, aki a tanító néni ölébe bújt. Kérdésemre, hogy mit érez, azt mondta, hogy nagyon rossz ilyen dolgokat látni, azt hogy ennyire sok a szemét.

A képekről beszélgettünk, ki mit gondol, mit tehetnénk azért, hogy legalább a közvetlen környezetünkben ne kelljen ilyeneket látni.


Ennek kapcsán, Panna lányom megmutatta, hogy mit használ a szemét csökkentése érdekében. Előkapta a táskájából a Hygi kulacsát, a textil szendvicstartót és a textil szalvétáját, és a textil zsepiket. Kimondottan büszke volt magára, és én is rá, hiszen neki ezek már teljesen természetes dolgok és fel sem merül benne, hogy eldobhatót használjon.
Érdekességként megmutattam a gyerekeknek a fém szívószálainkat. Kérdeztem tőlük, hogy szerintük mi ez? A 23 gyerekből 2 eltalálta, de még soha senki nem látott élőben, és főleg nem használt ilyet. Nagyon rácsodálkoztak :)

És mi a tanulsága az iskolai beszélgetésnek?

  1. A gyerekek (a sajátomtól eltekintve) még nem ismerik a hulladékminimalizálás fogalmát.
  2. A gyerekek legalább fele nem gyűjti otthon szelektíven a szemetet.
  3. A gyerekek rettentő fogékonyak és érdeklődőek, így most is beigazolódott, hogy velük érdemes foglalkozni, mindannyiunk, a jövőnk és a környezetünk érdekében!


Folytatása következik.